Bátmonostor község (Bács-Kiskun megye)

Bátmonostor több mint nyolcszáz éves település Bács-Kiskun megye délnyugati részén. Címere álló, csücsköstalpú pajzs, kék mezejének asszimetrikus zöld hármashalmán ezüst kváderkövekből rakott, bíbor sátortetővel fedett, hosszanti falával enyhén jobbra forduló, háromtornyú stilizált templom áll. Bal oldalon, az oromfalon árnyékolt kapubejáró látszik. Közvetlenül a tető alatt négy, az oromfalon két fekete, lőrésszerű ablaka van. A jobb oldalon található két négyzetes alaprajzú, három szint magas, kettős bíbor kupolájú toronysisakkal ellátott tornya közül a cölöphely felé eső, részben (két szint magasan) takarva rajzolt. Bal oldalon hasonló (ugyancsak részben takarásban lévő) szimpla bíbor kupolatetős torony emelkedik. A tornyok jobbra néző ablakai feketék, a balra nézők felső szintje feketével árnyalt, az alsó két szinten (és a bal oldali torony látható szintjén) ablakai árnyaltak.

Bátmonostor címere magyarázatát a település nevében viseli. E vidék a Becse-Gergely nemzetség birtoka volt, ahol Both bihari ispán román stílusú nemzetségi monostort kívánt emelni 1191-1192 körül, de halála a teljes kivitelezésben megakadályozta. A pápa, III. Ince 1198-ban levelet intézett Imre királyhoz a monostor befejezése érdekében, ami meg is történt, ám 1241-ben a "pogány" tatárok elpusztították azt. Birtokát a kalocsai érsek foglalta el a nemzetség örökösei elől, akik fiktív rokonság ürügyével az 1320-as években eladták a birtokukat a király rendíthetetlen hívének, Becsei Imrének és fiainak. A fiúk közül Töttős (István), hogy e birtokrészt is megszerezze, engedélyt kért és kapott VI. Kelemen pápától, hogy a monostort újjáépítse és néhány épületrésszel kiegészítve tizenkét ágostonos szerzetest telepítsen ide. Emiatt a jogaikban magukat sértve érző bátai bencésapátok közül nem egy (főleg Szeremle birtokhatárai mentén) viszályba keveredett a Becseiekkel, akik időközben a "Bátmonostori" előnevet is felvéve a települést vásáros hellyé és mezővárossá emeltették. A város a török időkben is megtartotta nevét, bár szerzetesei elmenekültek. A felszabadító háborúk után kamarai birtok lett, és a monostor romjaiban a délszláv menekültekkel beköltöző bazilita szerzetesek ültek meg néhány esztendőre, akik azonban 1724-ben tovább vándoroltak. A romokat később felrobbantották és köveit a környékbeli templomok - közöttük a helyi, Szent József tiszteletére szentelt egyház - újjáépítésekor felhasználták.

A monostor alapjait 1871-ben neves régészünk, Henszlmann Imre tárta fel. Az egykori egyházi építményre tehát már csak a település neve utal, s emlékét idézi az a tény, hogy a "címzetes bátmonostori apát" címet a kalocsai érsek a mai napig adományozza. Később Biczó Piroska folytatta a kutatásokat, értékes megállapításokat téve. E címer megalkotásával pedig a helyi önkormányzat ismét reflektorfénybe állította ezt a hagyományőrzés és idegenforgalmi szempontból is fontos korai építményt.