Atermésbetakarítás után szüreti bált tartottak a faluban. A szüreti bál sajátossága volt a bálra hívogatás. E nap délutánján felvonulást tartottak a faluban, melynek az élén vitték a szőlőből készült koronát. A felvonulás főszereplője a kisbíró volt, aki a nyakában egy dobbal minden sarkon dobolt és hirdetett:

Hirdetés: Közhírré teszi az elöljáróság, hogy búslakodni máma mégis csak disznóság. Éppen ezért az lett ma az újság, hogy máma lesz Monostoron a szüreti mulatság. Figyeljenek ide fiatalok, vének, szóljon máma zene, valamint az ének. Ki a zenét kedveli, oszt táncra áll a lába, jöjjön el meghívjuk a szüreti bálba. Föltétlen jöjjön sok-sok férfinép, mert a szebbik nembű van már éppen elég. Jöjjön el mindenki, így szól a felhívás, nem bánja meg senki, lesz ott evés-ivás. Úgy menjen mindenki haza hajnalban, mint a nyári villám, csak ne olyan gyorsan, hanem olyan cikk-cakkba! 

Az apróhirdetés szereplői a felvonuláson résztvevők, az éppen azt bámuló öregasszonyok.
„Apróhirdetés: Továbbá felhívjuk a figyelmet, hogy holnap öregasszony futtatást rendezünk a Bera-köröszttű a Bajai-vámig. Első helyezési díj: egy pár lyukas csarapa. Második helyezési díj: egy szakajtó tavali sültkrumpli. Harmadik helyezési díj: egy pár húgyos kis mamusz. Jelentkezni lehet a Mundi Trézáná!” Ezután mulattak egyet, majd továbbmentek. Ma is így zajlik a szüreti bál Monostoron, vendég tánccsoportokat hívunk fellépni és vacsorát tálalunk fel a bál előtt.